Az első

Miért kezd el valaki blogot írni?

-mert mások is csinálják?

-mert felkérték?

-mert mondanivalója van?

Nálam az összes együtt, de leginkább az utolsó jött be. Ki kell adnom magamból, ugyanis az utóbbi napokban… fuu… keveset beszéltem. Napi 7-10 óra élményáradat… egyedül! Végre volt időm a gondolataimra.

Sportos blognak készül, az is lesz, de ez az első bejelentkezés személyes jellegű lesz, sorry, mert ezt most inkább életvezetési tanácsadásnak szánom.

Szóval, rájöttem dolgokra, rájöttem, hogy az emberben sokkal több van, mint amit magáról gondol. Csak hinni kell, akarni kell, tenni kell! És lépni, akkor is, amikor félsz. Meglépni, mert csak jól jöhetsz ki belőle.

Akár a sport és a fogyás. Ha mindig azt mondod, hogy holnap, akkor nincs eredmény, és holnap se teszel majd egy lépést sem. Gyere! Csináld! Mozogj! Élvezd! És önbizalmat kapsz, mert rájössz, hogy „megy ez”. Látni fogod, hogy fogysz, hogy erősödsz, hogy formálódik a tested. És ezután ahhoz is erősebb leszel, hogy azt mondd, „ma nem nassolok”, mert csalódnál magadban, hogy rombolod a saját munkádat. Persze, néha kell, de hidd el, ha rendszeresen sportolsz, a táplálkozásod, az életmódod is változni fog, magától, de lassan. Csoda nincs, nem máról holnapra fog történni, de meg fog történni, és utána majd boldogan dőlsz hátra, „igen, megcsináltam”.

Szóval, most egy kicsit én is kihúzom magam: utaztam, világot láttam, belevágtam valamibe, amitől nagyon tartottam… egyedül. Így is lehet, így is jó, és kell, ki KELL próbálnod, milyen úton lenni. És továbbra is fenntartom, hogy jobb útitárssal, jó megosztani az élményt.

Úgyhogy, ha mozogni akarsz, gyere, segítek, leszek az idegenvezetőd, de az első lépést Neked kell megtenni, egyedül. Ja, és persze az összes többit is :-) De fogom a kezed, irányt mutatok- kapsz egy térképet (ahogy az esetemben is történt). Utána pedig büszkén húzhatod ki magad, igen, megcsináltad, Te, egyedül!

London

Posted in Nincs kategorizálva